Védekezési lehetőségek:
A Scaphoideus titanus és a Flavescence dorée elleni védekezés nem a szőlőültetvényben kezdődik, hanem a szőlő szaporítóanyag előállító telepeken.
Az Flavescence dorée ellen közvetlen, növényvédőszeres védekezési módszer jelenleg nincs, a fertőzött növények nem gyógyíthatóak, azokat meg kell semmisíteni. Védekezni a vektor, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen lehet.
Szőlő szaporítóanyag előállító telepek
A szőlőoltvány bizalmi termék, annak ellenére, hogy a szaporítási eljárásban az anyaültetvényekkel együtt, a szőlőoltványokat számos hatósági növényegészségügyi és minőségi ellenőrzéseknek vetik alá. A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Flavescence dorée) és annak vektora, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elleni védekezés, a szaporítóanyag előállítás során, komolyabb megfontolásokat kíván, mint az árutermő ültetvényekben. Az oltványok kiváló minőségéért és betegségmentességért az oltványtermesztő sokat tehet a vizuális tüneteket mutató egyedek kiszűrésével. A lelkiismeretes szaporítóanyagosok a hatósági felderítésekhez kapcsolódóan két vonalon párhuzamosan védekezhetnek a szőlőültetvények legveszélyesebb kórokozója ellen, egyrészt a vektorkabóca gyérítésével, másrészt a tünetes tőkék megfigyelésével, felszámolásával. Jelen oltványozási gyakorlat rovarölő szeres védekezést nem alkalmaz a szőlőiskolákban. Az alapanyag termesztő anyatelepeken végzett filoxéra elleni védekezés nem minden esetben esik egybe a vektorkabóca rajzásmenetével. A kifejezetten nemesvessző termő ültetvényekben, a szőlőmolyok elleni védekezés sem bevett gyakorlat. A sárgás-zöld ragacslapos csapdákkal végzendő rajzásmegfigyelés mindhárom folyamatban elengedhetetlen alapja az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésnek, melyet az FD fitoplazma magyarországi megjelenését követően kiemelten fontos. Az FD-vel fertőzött országokban, az oltványtermesztő körzetekben a vektorkabócák elleni védekezés kötelező, így akadályozva a növendék növények iskolában történő fertőződését. Újonnan kidolgozásra kerülő módszer, a kabócák tojásrakásának elkerülésére, a párosodni kívánó kabócapárok párzási hangjának megzavarása. A szőlőoltvány számos alkalommal fertőződhet fás betegséget okozó kórokozókkal, köztük fitoplazmával. Ezek elkerülésére a legkritikusabb pont a fertőzésmentes szaporítási alapanyag beszerzése. A Vitis vinifera fajták eltérő fogékonysággal rendelkeznek FD fitoplazmára, rajtuk a tünetek különböző intenzitással és esetlegesen eltérő tünetegyüttessel jelentkezhetnek. Az alanyfajták közül főként a V. riparia alanyok fogékonyak. Mivel az alanyfajták többsége fajhibrid, nem mindegyik mutatja a tipikus fitoplazma tüneteket, ám hordozóként a betegséget továbbvihetik. Az enyhe vagy egyes fitoplazma tüneteket akár csak részlegesen mutató tőkékről szaporítóvesszőt gyűjteni felelőtlenség, súlyos károkat okozva ezzel az újonnan létesítendő termőültetvényben és a magyar szaporítóanyag termesztés hírnevében. A szaporítóanyag előállításban még hangsúlyosabb, hogy a tünetes növényeket mielőbb eltávolítsuk az állományból, a továbbfertőzések elkerülése érdekében. A fenti eljárások mindegyike a fertőzés kialakulását gátolja, azaz preventív módszer. A fertőzött tőkéket növényvédő szerrel kezelni érdemtelen. Az EPPO 10/18-as módszertan (piros szövegre kattintva elérhető), vagy Elizabeth Boudon-Padieu módszere (piros szövegre kattintva elérhető) pontos leírást tartalmaz az FD fitoplazma eliminálására, melegvizes kezeléssel (Hot Water Treatment =HWT). A melegvizes eljárás alkalmazása során kiemelt figyelmet kell fordítani a pontos áztatási idő és hőfok meghatározására, elérve az oltványok FD mentesítése mellett, azok életképességének megtartását. Emellett az eljárás a S. titanus vektorkabóca áttelelő tojásainak gyérítését is eredményesen szolgálja, a kész gyökeres oltványvesszők felületén. (Kun Ágnes)
Ültetvények
Ültetvényekben külföldi szakcikkek alapján az amerikai szőlőkabóca ellen viszonylag könnyen lehet védekezni rovarölő-szeres kezelésekkel. Az áttelelő tojások gyérítésére használhatunk olajos szereket, a kabócával fertőzött szőlőültetvényekben pedig a téli metszés során eltávolított vesszőket égessük el. Azokban az ültetvényekben, amelyekben az előző tenyészidőben kimutatták az amerikai szőlőkabóca jelenlétét, a lárvák ellen kell végezni egy permetezést júniusban közvetlenül a virágzást követően, jelentősebb felszaporodás esetén ez a kezelés 10 nappal később megismételhető. Szükség esetén (pl. nagyon korai lárvakelés) már a virágzás előtt célszerű elvégezni az első permetezést. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Olyan ültetvényben, amelyben az előző évben nagy volt a szőlőkabóca egyedszáma vagy a területen előfordul FD fertőzés ott az első védekezést korábban, már virágzás előtt, időjárástól függően május 20-31. között szükséges elvégezni az L1-L2-es lárvák ellen. Ilyen ültetvényben virágzás után, időjárástól függően június 5-15. között egy második permetezés is szükséges, illetve jelentősebb felszaporodás esetén ez a kezelés 10 nappal később megismételhető. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Az imágók elleni kezelések főként a betelepülő imágók ellen válhatnak szükségessé, hiszen a lárvák ellen elvégzett sikeres kezelések esetén az imágók elleni védekezés szükségtelenné válhat.
A sárga vagy zöldessárga színű ragacsos lapokat (piros szövegre kattintva a cikk elérhető) az L4-es lárvák megjelenésekor kell kihelyezni. Ebben az esetben kb. 10 nap elteltével jelennek meg az imágók. A fogott egyedek számát ezt követően 10 naponta fel kell jegyezni. A védekezési küszöbérték 4 egyed/sárga lap/dekád. A kifejlett egyedek ellen július elejétől válhat szükségessé a kezelés. Ezzel a tojást rakó nőstények száma gyéríthető. A Jelenleg nem áll rendelkezésünkre sem engedélyezett növényvédőszer az amerikai szőlőkabóca ellen, sem a szőlőben más kártevők ellen engedélyezett növényvédőszerek hatékonysági vizsgálata, de megkezdtük az erre irányuló vizsgálatainkat. Megfigyeléseink alapján a hűvös, esős tavasz, illetve az enyhe tél jelentősen gyéríti a kártevő egyedszámát. Fel kell számolni az elhagyott ültetvényeket és az árokpartokra, ültetvényen kívüli területekre kivadult szőlőket, ahol a kártevő fel tud szaporodni és ahonnan át tud repülni a kezelt ültetvényekbe.
A rendszeres növényvédelemben részesített ültetvényekben kisebb az esélye az amerikai szőlőkabóca felszaporodásának, bár ennek egy esetben már született cáfolata, hiszen a 2009-es esztendő legmagasabb egyedszámát kezelt ültetvényben fogták a csapdák.
A kártevő ellen a biológiai védekezés nem megoldott. Olaszországban Alma és Arzone (Alma és Arzone, 1994, Arzone és Alma, 1994) a S. titanus tojásaiból Aphelinidae, Mymaridae és Trichogrammatidae családba tartozó parazitoid fajokat neveltek ki, míg a lárvákat a Dryinidae családba tartozó Gonatopus sepsoides és G. lunatus fajok parazitálták, azonban mindkét esetben 1% alatti mértékben.
Az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett szerek listája elérhető a következő linken:
A Scaphoideus titanus és a Flavescence dorée elleni védekezés nem a szőlőültetvényben kezdődik, hanem a szőlő szaporítóanyag előállító telepeken.
Az Flavescence dorée ellen közvetlen, növényvédőszeres védekezési módszer jelenleg nincs, a fertőzött növények nem gyógyíthatóak, azokat meg kell semmisíteni. Védekezni a vektor, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen lehet.
Szőlő szaporítóanyag előállító telepek
A szőlőoltvány bizalmi termék, annak ellenére, hogy a szaporítási eljárásban az anyaültetvényekkel együtt, a szőlőoltványokat számos hatósági növényegészségügyi és minőségi ellenőrzéseknek vetik alá. A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Flavescence dorée) és annak vektora, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elleni védekezés, a szaporítóanyag előállítás során, komolyabb megfontolásokat kíván, mint az árutermő ültetvényekben. Az oltványok kiváló minőségéért és betegségmentességért az oltványtermesztő sokat tehet a vizuális tüneteket mutató egyedek kiszűrésével. A lelkiismeretes szaporítóanyagosok a hatósági felderítésekhez kapcsolódóan két vonalon párhuzamosan védekezhetnek a szőlőültetvények legveszélyesebb kórokozója ellen, egyrészt a vektorkabóca gyérítésével, másrészt a tünetes tőkék megfigyelésével, felszámolásával. Jelen oltványozási gyakorlat rovarölő szeres védekezést nem alkalmaz a szőlőiskolákban. Az alapanyag termesztő anyatelepeken végzett filoxéra elleni védekezés nem minden esetben esik egybe a vektorkabóca rajzásmenetével. A kifejezetten nemesvessző termő ültetvényekben, a szőlőmolyok elleni védekezés sem bevett gyakorlat. A sárgás-zöld ragacslapos csapdákkal végzendő rajzásmegfigyelés mindhárom folyamatban elengedhetetlen alapja az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésnek, melyet az FD fitoplazma magyarországi megjelenését követően kiemelten fontos. Az FD-vel fertőzött országokban, az oltványtermesztő körzetekben a vektorkabócák elleni védekezés kötelező, így akadályozva a növendék növények iskolában történő fertőződését. Újonnan kidolgozásra kerülő módszer, a kabócák tojásrakásának elkerülésére, a párosodni kívánó kabócapárok párzási hangjának megzavarása. A szőlőoltvány számos alkalommal fertőződhet fás betegséget okozó kórokozókkal, köztük fitoplazmával. Ezek elkerülésére a legkritikusabb pont a fertőzésmentes szaporítási alapanyag beszerzése. A Vitis vinifera fajták eltérő fogékonysággal rendelkeznek FD fitoplazmára, rajtuk a tünetek különböző intenzitással és esetlegesen eltérő tünetegyüttessel jelentkezhetnek. Az alanyfajták közül főként a V. riparia alanyok fogékonyak. Mivel az alanyfajták többsége fajhibrid, nem mindegyik mutatja a tipikus fitoplazma tüneteket, ám hordozóként a betegséget továbbvihetik. Az enyhe vagy egyes fitoplazma tüneteket akár csak részlegesen mutató tőkékről szaporítóvesszőt gyűjteni felelőtlenség, súlyos károkat okozva ezzel az újonnan létesítendő termőültetvényben és a magyar szaporítóanyag termesztés hírnevében. A szaporítóanyag előállításban még hangsúlyosabb, hogy a tünetes növényeket mielőbb eltávolítsuk az állományból, a továbbfertőzések elkerülése érdekében. A fenti eljárások mindegyike a fertőzés kialakulását gátolja, azaz preventív módszer. A fertőzött tőkéket növényvédő szerrel kezelni érdemtelen. Az EPPO 10/18-as módszertan (piros szövegre kattintva elérhető), vagy Elizabeth Boudon-Padieu módszere (piros szövegre kattintva elérhető) pontos leírást tartalmaz az FD fitoplazma eliminálására, melegvizes kezeléssel (Hot Water Treatment =HWT). A melegvizes eljárás alkalmazása során kiemelt figyelmet kell fordítani a pontos áztatási idő és hőfok meghatározására, elérve az oltványok FD mentesítése mellett, azok életképességének megtartását. Emellett az eljárás a S. titanus vektorkabóca áttelelő tojásainak gyérítését is eredményesen szolgálja, a kész gyökeres oltványvesszők felületén. (Kun Ágnes)
Ültetvények
Ültetvényekben külföldi szakcikkek alapján az amerikai szőlőkabóca ellen viszonylag könnyen lehet védekezni rovarölő-szeres kezelésekkel. Az áttelelő tojások gyérítésére használhatunk olajos szereket, a kabócával fertőzött szőlőültetvényekben pedig a téli metszés során eltávolított vesszőket égessük el. Azokban az ültetvényekben, amelyekben az előző tenyészidőben kimutatták az amerikai szőlőkabóca jelenlétét, a lárvák ellen kell végezni egy permetezést júniusban közvetlenül a virágzást követően, jelentősebb felszaporodás esetén ez a kezelés 10 nappal később megismételhető. Szükség esetén (pl. nagyon korai lárvakelés) már a virágzás előtt célszerű elvégezni az első permetezést. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Olyan ültetvényben, amelyben az előző évben nagy volt a szőlőkabóca egyedszáma vagy a területen előfordul FD fertőzés ott az első védekezést korábban, már virágzás előtt, időjárástól függően május 20-31. között szükséges elvégezni az L1-L2-es lárvák ellen. Ilyen ültetvényben virágzás után, időjárástól függően június 5-15. között egy második permetezés is szükséges, illetve jelentősebb felszaporodás esetén ez a kezelés 10 nappal később megismételhető. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Az imágók elleni kezelések főként a betelepülő imágók ellen válhatnak szükségessé, hiszen a lárvák ellen elvégzett sikeres kezelések esetén az imágók elleni védekezés szükségtelenné válhat.
A sárga vagy zöldessárga színű ragacsos lapokat (piros szövegre kattintva a cikk elérhető) az L4-es lárvák megjelenésekor kell kihelyezni. Ebben az esetben kb. 10 nap elteltével jelennek meg az imágók. A fogott egyedek számát ezt követően 10 naponta fel kell jegyezni. A védekezési küszöbérték 4 egyed/sárga lap/dekád. A kifejlett egyedek ellen július elejétől válhat szükségessé a kezelés. Ezzel a tojást rakó nőstények száma gyéríthető. A Jelenleg nem áll rendelkezésünkre sem engedélyezett növényvédőszer az amerikai szőlőkabóca ellen, sem a szőlőben más kártevők ellen engedélyezett növényvédőszerek hatékonysági vizsgálata, de megkezdtük az erre irányuló vizsgálatainkat. Megfigyeléseink alapján a hűvös, esős tavasz, illetve az enyhe tél jelentősen gyéríti a kártevő egyedszámát. Fel kell számolni az elhagyott ültetvényeket és az árokpartokra, ültetvényen kívüli területekre kivadult szőlőket, ahol a kártevő fel tud szaporodni és ahonnan át tud repülni a kezelt ültetvényekbe.
A rendszeres növényvédelemben részesített ültetvényekben kisebb az esélye az amerikai szőlőkabóca felszaporodásának, bár ennek egy esetben már született cáfolata, hiszen a 2009-es esztendő legmagasabb egyedszámát kezelt ültetvényben fogták a csapdák.
A kártevő ellen a biológiai védekezés nem megoldott. Olaszországban Alma és Arzone (Alma és Arzone, 1994, Arzone és Alma, 1994) a S. titanus tojásaiból Aphelinidae, Mymaridae és Trichogrammatidae családba tartozó parazitoid fajokat neveltek ki, míg a lárvákat a Dryinidae családba tartozó Gonatopus sepsoides és G. lunatus fajok parazitálták, azonban mindkét esetben 1% alatti mértékben.
Az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett szerek listája elérhető a következő linken:
nebih.pdf | |
File Size: | 510 kb |
File Type: |