A Fitoplazmák
A fitoplazmák sejtfal nélküli, Gram-pozitív, táptalajon nem tenyészthető, a növények floémszöveteiben élő baktériumok. Mezőgazdaságilag hasznos növényeket és gyomnövényeket egyaránt megbetegítenek. Tápnövénykörük több százra tehető. A fitoplazma terjedése történhet vegetatív szaporítással, oltással, szemzéssel, kabócák és levélbolhák szívogatásával és egy élősködő gyomnövénnyel, az arankával (a Cuscuta nemzetség négy fajával). A tápnövény gyökereiben telenek át, majd tavasszal a nedvkeringés megindulásával terjednek szét a növényben. Jelenlegi tudásunk szerint a megbetegedett növények nem gyógyíthatóak, meg kell azokat semmisíteni.
Rendszertani besorolás
Bacteria
Tenericutes (tener cutis - puha bőr)
Mollicutes (mollis cutis - puha, hajlíthatő bőr)
Acholeplasmatales ( a-nem, cholé-epe, plasma-formálható anyag)
Acholeplasmataceae
Candidatus Phytoplasma sp.
Az Acholeplasmatales rend fajai nem igényelnek koleszterint fejlődésükhöz, eltérően a Mycoplasmatales fajaitól. A koleszterin nevű szterol fontos építőeleme a mikoplazmák sejthártyájának, de az acholeplazmákban és általában a baktériumokban nincs jelen.
Történet
Fitoplazma-okozta növénybetegségről már régről vannak írásos emlékek, az egyik legkorábbi az 1603-as eperfa-törpeségről Japánból. Először ezeket a betegségeket vírusoknak tulajdonították, melyek terjedéséhez éppúgy szükség van rovarvektorra, nem lehet kultúrában tenyészteni őket, és az okozott tünetek is hasonlóak, mint a fitoplazmáknál. 1967-ben találták meg a fitoplazmákat a növényi floémszövet ultravékony metszeteiben, és mikoplazmaszerű szervezeteknek, vagy MLO-knak (mycoplasma-like organism) nevezték el őket, mivel hasonlítottak a mikoplazmákra. Azóta több száz sárgulásos, törpüléses, seprűsödéses tünetet mutató növényben mutatták ki jelenlétüket. Az élőlények 1994-ben, a Nemzetközi Mikoplazmológiai Szervezet 10. kongresszusán kapták meg a fitoplazma nevet, ami egyértelműen jelzi növénykórokozó mivoltukat.
2004-ben bevezették a Candidatus (Ca) Phytoplasma elnevezést. Az a két fitoplazma nevezhető Candidatus (jelölt) fajnak, amelyeknek 16S rRNS szekvenciái 97,5 %-nál nagyobb eltérést mutatnak, vagy ha a 16S rRNS szekvenciájuk ennél kevésbé különbözik, akkor eltérő vektorral, természetes gazdanövénnyel és molekuláris tulajdonságokkal kell rendelkezniük.
Hazánkban a fitoplazmát elsőként Szirmai János írta le a fűszerpaprika kórokozójaként, 1956-ban.
Morfológia
Mivel a baktériumok „lágy bőrű” Mollicutes osztályához tartoznak, a fitoplazmákat sejtfal helyett csak háromrétegű, kb. 10 nm vastag sejthártya határolja. Az eddig tanulmányozott fitoplazmák sejthártyája egyetlen immundomináns, ismeretlen funkciójú fehérjét tartalmaz, ami a sejthártya fehérjetartalmának nagyobb részét teszi ki. Morfológiailag nagyon sokrétűek, vannak kicsiny gömbölyű (60-100 nm átmérő), nagyobb (150-1100 nm átmérő), gömbös vagy hengeres, szabálytalan, elágazó, filamentumos (1-2 µm-es vagy hosszabb), lehetnek nyúlványaik és sarjadzó részeik is. Később pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken felfedeztek elágazó, súlyzó alakú, sarjadzó és hasadással osztódó alakokat is. A fitoplazmák egyszerű metszetekben többnyire 200-800 nm átlagos átmérőjű, kerek vagy tojásdad, változatos alakú (pleomorf) testeknek látszanak (ám a vékony metszetekben megfigyelt gömbölyded alakok komplexen elágazó formák látszólagos alakjai is lehetnek), más vizsgálatok elágazó, filamentszerű morfológiájúnak írják le őket. A még élő fitoplazmák in situ, inkubált rostasejtekben történő megfigyelésekor a fonálszerű alakokat látták uralkodónak. Ahogy más prokariótáknál is tapasztalható, a DNS nem tömörül sejtmagba, szabadon található a sejtplazmában.
Tünetek
A fitoplazma-fertőzés gyakori tünete az ellevelesedés (fillódia), azaz a virágok helyén levélszerű képletek kialakulása. Az eddigi bizonyítékok arra mutatnak, hogy a fitoplazma leszabályozza a párta kialakulásában közreműködő (AP3 és ortológjai) és a csúcsmerisztéma karbantartásáért felelős (Wus és CLV1) géneket. Ennek következménye, hogy csészelevél fejlődik ki párta helyett. Más tünetek, mint a levelek elsárgulása, annak a számlájára írhatók, hogy a fitoplazma puszta jelenléte a floémban befolyásolja annak funkcióját, akadályozhatja a szénhidrátok transzportját.
A fitoplazmával fertőzött növényeken előfordul még a párta sejtjeiből hiányzó pigmentek miatt zöld virágok kifejlődése (virescence) és időnként a virágok sterilitása is. A fitoplazma-fertőzött növények gyakran bokros vagy boszorkányseprű-megjelenésűek, mivel a fertőzéstől a normális növekedési minták megváltoznak. A legtöbb növény csúcsdominanciát mutat, de a fitoplazmától elburjánozhatnak az oldalirányú hajtások, és megnőhet a szártagok mérete. Ezek a tünetek néha előnyösek is lehetnek, például a mikulásvirág (poinsettia) termesztésekor. A fertőzés miatt megnő az oldalirányú hajtások száma, ami lehetővé teszi az egynél több virágú mikulásvirágok termesztését. Sok, a fitoplazmák által okozott tünetet valójában nem a fitoplazma valamely specifikus patogén hatása váltja ki, hanem a fertőzés okozta stressz. A fotoszintézis, különösen a II. fotokémiai rendszer sok fitoplazma-fertőzött növényben blokkolva van. A fitoplazmával fertőzött növények gyakran elsárgulnak, amit a klorofill lebomlása okoz, mivel annak bioszintézise is gátolt.
(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fitoplazma)
Besorolás
Jelenleg a fitoplazmák besorolására két osztályozási rendszert használnak. Mindkettő a fitoplazmák 16S rRNS kódoló gén analízise alapján történik. (Lee et al., 1998). Az egyik rendszerben a fitoplazmákat 15 csoportba és több alcsoportba sorolták. A másik osztályozási rendszerben pedig a fitoplazmák fajszintű besorolását alkalmazzák az egyedi biológiai, fitopatológiai és genetikai tulajdonságok alapján Candidatus Phytoplasma sp. elnevezéssel.
Szőlőn előforduló sárgaságot okozó fitoplazmák:
A szőlő sárgaság (GY, Grapevine yellows) betegségek a világ szinte valamennyi szőlőtermesztő vidékén megtalálhatóak, Európában több mint 50 éve ismertek. A szőlő sárgaság kifejezés egy gyűjtőnév, a betegséget több fitoplazma is okozhatja. Ezek fitoplazmák külön-külön is, de együttesen is előfordulhatnak a szőlőültetvényekben.
A fitoplazmák sejtfal nélküli, Gram-pozitív, táptalajon nem tenyészthető, a növények floémszöveteiben élő baktériumok. Mezőgazdaságilag hasznos növényeket és gyomnövényeket egyaránt megbetegítenek. Tápnövénykörük több százra tehető. A fitoplazma terjedése történhet vegetatív szaporítással, oltással, szemzéssel, kabócák és levélbolhák szívogatásával és egy élősködő gyomnövénnyel, az arankával (a Cuscuta nemzetség négy fajával). A tápnövény gyökereiben telenek át, majd tavasszal a nedvkeringés megindulásával terjednek szét a növényben. Jelenlegi tudásunk szerint a megbetegedett növények nem gyógyíthatóak, meg kell azokat semmisíteni.
Rendszertani besorolás
Bacteria
Tenericutes (tener cutis - puha bőr)
Mollicutes (mollis cutis - puha, hajlíthatő bőr)
Acholeplasmatales ( a-nem, cholé-epe, plasma-formálható anyag)
Acholeplasmataceae
Candidatus Phytoplasma sp.
Az Acholeplasmatales rend fajai nem igényelnek koleszterint fejlődésükhöz, eltérően a Mycoplasmatales fajaitól. A koleszterin nevű szterol fontos építőeleme a mikoplazmák sejthártyájának, de az acholeplazmákban és általában a baktériumokban nincs jelen.
Történet
Fitoplazma-okozta növénybetegségről már régről vannak írásos emlékek, az egyik legkorábbi az 1603-as eperfa-törpeségről Japánból. Először ezeket a betegségeket vírusoknak tulajdonították, melyek terjedéséhez éppúgy szükség van rovarvektorra, nem lehet kultúrában tenyészteni őket, és az okozott tünetek is hasonlóak, mint a fitoplazmáknál. 1967-ben találták meg a fitoplazmákat a növényi floémszövet ultravékony metszeteiben, és mikoplazmaszerű szervezeteknek, vagy MLO-knak (mycoplasma-like organism) nevezték el őket, mivel hasonlítottak a mikoplazmákra. Azóta több száz sárgulásos, törpüléses, seprűsödéses tünetet mutató növényben mutatták ki jelenlétüket. Az élőlények 1994-ben, a Nemzetközi Mikoplazmológiai Szervezet 10. kongresszusán kapták meg a fitoplazma nevet, ami egyértelműen jelzi növénykórokozó mivoltukat.
2004-ben bevezették a Candidatus (Ca) Phytoplasma elnevezést. Az a két fitoplazma nevezhető Candidatus (jelölt) fajnak, amelyeknek 16S rRNS szekvenciái 97,5 %-nál nagyobb eltérést mutatnak, vagy ha a 16S rRNS szekvenciájuk ennél kevésbé különbözik, akkor eltérő vektorral, természetes gazdanövénnyel és molekuláris tulajdonságokkal kell rendelkezniük.
Hazánkban a fitoplazmát elsőként Szirmai János írta le a fűszerpaprika kórokozójaként, 1956-ban.
Morfológia
Mivel a baktériumok „lágy bőrű” Mollicutes osztályához tartoznak, a fitoplazmákat sejtfal helyett csak háromrétegű, kb. 10 nm vastag sejthártya határolja. Az eddig tanulmányozott fitoplazmák sejthártyája egyetlen immundomináns, ismeretlen funkciójú fehérjét tartalmaz, ami a sejthártya fehérjetartalmának nagyobb részét teszi ki. Morfológiailag nagyon sokrétűek, vannak kicsiny gömbölyű (60-100 nm átmérő), nagyobb (150-1100 nm átmérő), gömbös vagy hengeres, szabálytalan, elágazó, filamentumos (1-2 µm-es vagy hosszabb), lehetnek nyúlványaik és sarjadzó részeik is. Később pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken felfedeztek elágazó, súlyzó alakú, sarjadzó és hasadással osztódó alakokat is. A fitoplazmák egyszerű metszetekben többnyire 200-800 nm átlagos átmérőjű, kerek vagy tojásdad, változatos alakú (pleomorf) testeknek látszanak (ám a vékony metszetekben megfigyelt gömbölyded alakok komplexen elágazó formák látszólagos alakjai is lehetnek), más vizsgálatok elágazó, filamentszerű morfológiájúnak írják le őket. A még élő fitoplazmák in situ, inkubált rostasejtekben történő megfigyelésekor a fonálszerű alakokat látták uralkodónak. Ahogy más prokariótáknál is tapasztalható, a DNS nem tömörül sejtmagba, szabadon található a sejtplazmában.
Tünetek
A fitoplazma-fertőzés gyakori tünete az ellevelesedés (fillódia), azaz a virágok helyén levélszerű képletek kialakulása. Az eddigi bizonyítékok arra mutatnak, hogy a fitoplazma leszabályozza a párta kialakulásában közreműködő (AP3 és ortológjai) és a csúcsmerisztéma karbantartásáért felelős (Wus és CLV1) géneket. Ennek következménye, hogy csészelevél fejlődik ki párta helyett. Más tünetek, mint a levelek elsárgulása, annak a számlájára írhatók, hogy a fitoplazma puszta jelenléte a floémban befolyásolja annak funkcióját, akadályozhatja a szénhidrátok transzportját.
A fitoplazmával fertőzött növényeken előfordul még a párta sejtjeiből hiányzó pigmentek miatt zöld virágok kifejlődése (virescence) és időnként a virágok sterilitása is. A fitoplazma-fertőzött növények gyakran bokros vagy boszorkányseprű-megjelenésűek, mivel a fertőzéstől a normális növekedési minták megváltoznak. A legtöbb növény csúcsdominanciát mutat, de a fitoplazmától elburjánozhatnak az oldalirányú hajtások, és megnőhet a szártagok mérete. Ezek a tünetek néha előnyösek is lehetnek, például a mikulásvirág (poinsettia) termesztésekor. A fertőzés miatt megnő az oldalirányú hajtások száma, ami lehetővé teszi az egynél több virágú mikulásvirágok termesztését. Sok, a fitoplazmák által okozott tünetet valójában nem a fitoplazma valamely specifikus patogén hatása váltja ki, hanem a fertőzés okozta stressz. A fotoszintézis, különösen a II. fotokémiai rendszer sok fitoplazma-fertőzött növényben blokkolva van. A fitoplazmával fertőzött növények gyakran elsárgulnak, amit a klorofill lebomlása okoz, mivel annak bioszintézise is gátolt.
(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fitoplazma)
Besorolás
Jelenleg a fitoplazmák besorolására két osztályozási rendszert használnak. Mindkettő a fitoplazmák 16S rRNS kódoló gén analízise alapján történik. (Lee et al., 1998). Az egyik rendszerben a fitoplazmákat 15 csoportba és több alcsoportba sorolták. A másik osztályozási rendszerben pedig a fitoplazmák fajszintű besorolását alkalmazzák az egyedi biológiai, fitopatológiai és genetikai tulajdonságok alapján Candidatus Phytoplasma sp. elnevezéssel.
Szőlőn előforduló sárgaságot okozó fitoplazmák:
A szőlő sárgaság (GY, Grapevine yellows) betegségek a világ szinte valamennyi szőlőtermesztő vidékén megtalálhatóak, Európában több mint 50 éve ismertek. A szőlő sárgaság kifejezés egy gyűjtőnév, a betegséget több fitoplazma is okozhatja. Ezek fitoplazmák külön-külön is, de együttesen is előfordulhatnak a szőlőültetvényekben.
A Betegség neve
Szőlő aranyszínű sárgaság, Flavescence dorée, FD Feketevesszejűség, Bois noir (BN), Legno nero(LN) Vergilbungskrankheit (D) Palatinate grapevine yellows (PGY) Australian grapevine yellows (AGY) Austarlian grapevine yellows (AGY) Buckland valley grapevine yellows (BVGY) |
A Kórokozó
Candidatus Phytoplasma vitis Candidatus Phytoplasma solani Candidatus Phytoplasma ulmi Candidatus Phytoplasma australiense Candidatus Phytoplasma australasiae Candidatus Phytoplasma asteris |
Fitoplazma csoport
Elm yellows (16SrV-C, 16SrV-D) Stolbur (16SrXII-A,F,G) Elm yellows (16SrV) Stolbur (16SrXII.-B) Peanut witch's broom (16SrII-D) Aster yellows (16SRI) |
Vektor
Scaphoideus titanus Hyalesthes obsoletus Oncopsis alni nem ismert nem ismert nem ismert |
A fitoplazmák okozta tünetek a szőlőn nagyon hasonlóak, ezért az meghatározásuk szerológiai és molekuláris módszerekkel lehetséges. A jelenleg rendelkezésünkre álló molekuláris technikákkal a fitoplazmák kimutathatóak a növényekből és a rovarokból is.
Európában a szőlőn előforduló sárgaságot okozó két legfontosabb fitoplazma betegség a karantén Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) és a Fekete vesszejűség (Bois noir, BN). Ezek a betegségek igen súlyos károkat okoznak, mivel a terméshozam nagy mértékben csökken és a tőkék gyorsan elpusztulnak. A tünetek megjelenése a fitoplazmákat terjesztő rovarok átviteli szerepének és a szaporítóanyag fitoplazma fertőzöttségének a függvénye.
Hazai vizsgálatok
Hazánkban a szőlő sárgaságot (Grapevine yellows) okozó fitoplazmákból kettő fordul elő. A Candidatus Phytoplasma solani (feketevesszejűség, Bois noir betegség kórokozója), amelynek a fő vektora a Hyalesthes obsoletus (recéslábú kabóca), valamint a Candidatus Phytoplasma vitis (szőlő aranyszínű sárgaság, Flavescence dorée betegség kórokozója). Legfontosabb vektora a Scaphoideus titanus (amerikai szőlő kabóca).
Magyarországon a fitoplazmák kimutatásával a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma foglalkozik.
Hazánkban elsőként a 70-es években Dr Lehoczky János észlelt sárgaság tünetet mutató szőlőtőkéket (Rajnai rizling és Aligote). 1994-ben Szendrey és munkatársai Heves megyében találtak fitoplazma fertőzésre utaló tüneteket szőlőültetvényekben. Ezt követőn 1997-2002 között országos felmérés zajlott a Növény- és Talajvédelmi Központ irányításával. A munkába besegítettek a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, valamint az FVM szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének munkatársai. A felderítés eredményeként 11 megyében 21 fajtán figyeltek meg fitoplazma fertőzésre utaló tüneteket. Valamennyi mintában a Ca. Phytoplasma solani fitoplazmát azonosították. (Kölber és mtsai, 2003). A legérzékenyebb és legerősebb tüneteket mutató fajták a Chardonnay, Merlot, Szürkebarát és Zweigelt voltak.
1996-1998 között zajlott a Stolbur fitoplazma igazolt és lehetséges vektorfajainak felmérése is. Közel 96 kabócafaj előfordulását állapították meg, köztük a Hyalesthes obsoletus és Reptalus panzeri fajokat is. A H. obsoletus kabócafaj nagyon alacsony egyedszámban volt jelen az ültetvényben, azonban Reptalus panzeri imágókat magas egyedszámban fordultak elő szőlőn és kökényen. (Orosz és mtsai, 1996, Elekes és mtsai, 2006). A H. obsoletus fajokban 18 %-os, míg a R. panzeri kabócákban 9,2 %-os stolbur fertőzöttégi ráta volt. (Palermo és mtsai, 2006)
A Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat a megyei Szolgálatokkal együttműködve egy I.28/03 Magyar-Olasz kormányközi TéT pályázat keretében 2006-ban is folytatta a fitoplazmás betegségek kabócavektorainak felmérését hazai szőlőültetvényekben. A vizsgálatok Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Heves, Somogy, Vas, Veszprém és Zala megyékben sárga színcsapdázással történtek, míg Bács-Kiskun, Fejér, Heves, Somogy és Zala megyében helyszíni terepszemlék is történtek. A szőlőültetvények kiválasztásánál figyelembe vették az osztrák, szlovén, horvát, szerb határ közelségét - hiszen ezeken a helyeken volt a legnagyobb a valószínűsége a S. titanus megjelenésének. A megyei Szolgálatok munkatársai megyénként egy szőlőültetvényben 10 db 10 x 16 cm-es sárga színű ragacsos lapot (CSALOMON®) helyeztek ki július elejétől szeptember végéig, és a csapdákat kéthetes időközönként cserélték. Párhuzamosan az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete is végzett gyűjtéseket három hazai kísérleti szőlőültetvényben: Dunaföldváron, Érsekhalmán, Kecskemét-Katonatelepen. A gyűjtéseket motoros rovarszippantóval májustól szeptember végéig, a sárga színcsapdás gyűjtéseket augusztustól szeptember végéig végezték. A színcsapdák feldolgozása, valamint a terepszemlék során három megyében sikerült megtalálni a Scaphoideus titanus kabócafajt. A kabócát Somogy megyében (Csurgó és Barcs), Zala megyében (Csörnyeföld) és Bács-Kiskun megyében (Kunbaja, Kunfehértó, Bácsszőlős, Kisszállás és Kecskemét-Katonatelep) találták meg. Fontos megjegyezni, hogy jellemzően az ország déli részén fordultak elő példányok, de a kecskeméti adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a hazai terjedés gyors ütemű lehet. Az első kifejlett példányokat a július 5-én kihelyezett csapdákon, míg az utolsó példányokat szeptember végén fogták a csapdák. A júliusi és az augusztusi gyűjtések során hímeket és nőstényeket egyaránt, míg szeptemberben többnyire nőstényeket találtak a levelek fonákán, melyek feltételezhetően megkezdték a tojásrakást. A faj átteleléséhez a hazai éghajlati viszonyok, az egyre enyhébb telek kedvezőek lehetnek. A kártevő legnagyobb egyedszámban a Szerbia felöli határ menti zónában felhagyott szőlőültetvényekben fordult elő, mely arra enged következtetni, hogy az amerikai szőlőkabóca faj nem szaporítóanyaggal érkezett hazánkba, hanem délről természetes úton terjed észak felé, feltehetően a kárpát-medencei melegebb, szárazabb éghajlati viszonyoknak köszönhetően.
Európában a szőlőn előforduló sárgaságot okozó két legfontosabb fitoplazma betegség a karantén Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) és a Fekete vesszejűség (Bois noir, BN). Ezek a betegségek igen súlyos károkat okoznak, mivel a terméshozam nagy mértékben csökken és a tőkék gyorsan elpusztulnak. A tünetek megjelenése a fitoplazmákat terjesztő rovarok átviteli szerepének és a szaporítóanyag fitoplazma fertőzöttségének a függvénye.
Hazai vizsgálatok
Hazánkban a szőlő sárgaságot (Grapevine yellows) okozó fitoplazmákból kettő fordul elő. A Candidatus Phytoplasma solani (feketevesszejűség, Bois noir betegség kórokozója), amelynek a fő vektora a Hyalesthes obsoletus (recéslábú kabóca), valamint a Candidatus Phytoplasma vitis (szőlő aranyszínű sárgaság, Flavescence dorée betegség kórokozója). Legfontosabb vektora a Scaphoideus titanus (amerikai szőlő kabóca).
Magyarországon a fitoplazmák kimutatásával a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma foglalkozik.
Hazánkban elsőként a 70-es években Dr Lehoczky János észlelt sárgaság tünetet mutató szőlőtőkéket (Rajnai rizling és Aligote). 1994-ben Szendrey és munkatársai Heves megyében találtak fitoplazma fertőzésre utaló tüneteket szőlőültetvényekben. Ezt követőn 1997-2002 között országos felmérés zajlott a Növény- és Talajvédelmi Központ irányításával. A munkába besegítettek a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, valamint az FVM szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének munkatársai. A felderítés eredményeként 11 megyében 21 fajtán figyeltek meg fitoplazma fertőzésre utaló tüneteket. Valamennyi mintában a Ca. Phytoplasma solani fitoplazmát azonosították. (Kölber és mtsai, 2003). A legérzékenyebb és legerősebb tüneteket mutató fajták a Chardonnay, Merlot, Szürkebarát és Zweigelt voltak.
1996-1998 között zajlott a Stolbur fitoplazma igazolt és lehetséges vektorfajainak felmérése is. Közel 96 kabócafaj előfordulását állapították meg, köztük a Hyalesthes obsoletus és Reptalus panzeri fajokat is. A H. obsoletus kabócafaj nagyon alacsony egyedszámban volt jelen az ültetvényben, azonban Reptalus panzeri imágókat magas egyedszámban fordultak elő szőlőn és kökényen. (Orosz és mtsai, 1996, Elekes és mtsai, 2006). A H. obsoletus fajokban 18 %-os, míg a R. panzeri kabócákban 9,2 %-os stolbur fertőzöttégi ráta volt. (Palermo és mtsai, 2006)
A Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat a megyei Szolgálatokkal együttműködve egy I.28/03 Magyar-Olasz kormányközi TéT pályázat keretében 2006-ban is folytatta a fitoplazmás betegségek kabócavektorainak felmérését hazai szőlőültetvényekben. A vizsgálatok Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Heves, Somogy, Vas, Veszprém és Zala megyékben sárga színcsapdázással történtek, míg Bács-Kiskun, Fejér, Heves, Somogy és Zala megyében helyszíni terepszemlék is történtek. A szőlőültetvények kiválasztásánál figyelembe vették az osztrák, szlovén, horvát, szerb határ közelségét - hiszen ezeken a helyeken volt a legnagyobb a valószínűsége a S. titanus megjelenésének. A megyei Szolgálatok munkatársai megyénként egy szőlőültetvényben 10 db 10 x 16 cm-es sárga színű ragacsos lapot (CSALOMON®) helyeztek ki július elejétől szeptember végéig, és a csapdákat kéthetes időközönként cserélték. Párhuzamosan az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete is végzett gyűjtéseket három hazai kísérleti szőlőültetvényben: Dunaföldváron, Érsekhalmán, Kecskemét-Katonatelepen. A gyűjtéseket motoros rovarszippantóval májustól szeptember végéig, a sárga színcsapdás gyűjtéseket augusztustól szeptember végéig végezték. A színcsapdák feldolgozása, valamint a terepszemlék során három megyében sikerült megtalálni a Scaphoideus titanus kabócafajt. A kabócát Somogy megyében (Csurgó és Barcs), Zala megyében (Csörnyeföld) és Bács-Kiskun megyében (Kunbaja, Kunfehértó, Bácsszőlős, Kisszállás és Kecskemét-Katonatelep) találták meg. Fontos megjegyezni, hogy jellemzően az ország déli részén fordultak elő példányok, de a kecskeméti adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a hazai terjedés gyors ütemű lehet. Az első kifejlett példányokat a július 5-én kihelyezett csapdákon, míg az utolsó példányokat szeptember végén fogták a csapdák. A júliusi és az augusztusi gyűjtések során hímeket és nőstényeket egyaránt, míg szeptemberben többnyire nőstényeket találtak a levelek fonákán, melyek feltételezhetően megkezdték a tojásrakást. A faj átteleléséhez a hazai éghajlati viszonyok, az egyre enyhébb telek kedvezőek lehetnek. A kártevő legnagyobb egyedszámban a Szerbia felöli határ menti zónában felhagyott szőlőültetvényekben fordult elő, mely arra enged következtetni, hogy az amerikai szőlőkabóca faj nem szaporítóanyaggal érkezett hazánkba, hanem délről természetes úton terjed észak felé, feltehetően a kárpát-medencei melegebb, szárazabb éghajlati viszonyoknak köszönhetően.
Scaphoideus titanus első hazai észlelése sárgalapon 2006.07.31. Csurgó, Somogy megye (Fotó: Zsolnai Balázs)