A fekete vesszőjűséget Franciaországban Bois noir (BN), Németországban Vergilbungskrankheit (VK) és Olaszországban Legno nero néven írták le. A betegséget legelőször a 60-as években észlelték, de csak jóval később sikerült azonosítani, hogy a sztolbur fitoplazma-csoportba tartozik (Daire et al., 1993, Maixner et al., 1995a). Kezdetben felmerült annak a gyanúja is, hogy a más országokban, különböző néven leírt betegségeket más-más fitoplazma okozza. Azonban bebizonyították, hogy mindegyik betegségnek ugyanaz a kabóca faj, a Hyalesthes obsoletus a vektora (Maixner et al., 1995a, Sforza et al., 1998a,b), így gyakorlatilag azonosnak tekinthetők. A Bois noir-nak kisebb gazdasági jelentősége van, mint az Flavescence dorée-nak, mivel a vektora, a Hyalesthes obsoletus csak véletlenszerűen táplálkozik a szőlőn, így a betegség terjedése lassabb. A BN a világ számos szőlőtermesztő területén előfordul. Európában többek között megtalálható Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Horvátországban, Magyarországon, Görögországban, Romániában és Szlovéniában (Bourquin et al., 2000, Daire et al., 1993, 1997a, Davis et al., 1997, Laviña et al., 1995, Richter, 2002, Škorič et al., 1998, Kölber et al., 1997, Seljak és Osler, 1997, Maixner et al., 1995a). Európán kívüli területekről is leírták a betegséget, mint pl. Izraelben, Libanonban, Tunéziában (Davis et al., 1997, Choueiri et al., 2002, Chabbouh et al., 2003). A sztolbur fitoplazma nemcsak termesztett, hanem számos vadon élő- ill. gyomnövényen is előfordul. Tápnövénykörével számos cikk foglalkozik (Arzone et al., 1995, Battle et al., 2000, Fos et al., 1992, Maixner et al., 1995a, Marcone et al., 1997, Palermo et al., 2004, Richter, 2002, Sforza et al., 1998b, Viczián et al., 1998). A leggyakoribb sztolbur rezervoir növényfajok a különböző országokban a következők voltak: Convolvulus arvensis, Lavandula officinalis, Polygonum convolvulus, Rubus sp., Solanum nigrum, S. dulcamara, S. melongena, Capsicum annum, Apium graveolens, Daucus carota ssp. sativus, Petroselinum crispum, Brassica napus convar. napus, Nicotiana tabacum, Datura stramonium, Silene vulgaris, Taraxacum officinalis, Plantago lanceolata, Thymus vulgaris, Lepidium draba, Amaranthus retroflexus, Chenopodium album, Cirsium arvense, Lycopersicum esculentum, L. hirsutum, Urtica dioica, Cardaria draba, Ranunculus bulbosus, Prunus spp. Ezek közül a szőlültetvényekben néhány gyakori gyomfaj, mint pl. Convolvulus arvenis, Urtica dioica, Calystegia sepium, Solanum nigrum, fontos szerepet játszik a BN terjedésében, mivel egyrészt a H. obsoletus kedvelt tápnövényeihez tartoznak, másrészt a kórokozó számára is fenntartó növényekként szolgálnak (Darimont és Maixner, 2001, Maixner et al., 2001, Kuroli, 1971, Langer et al., 2003, Palermo et al., 2004, Weber és Maixner, 1998). Természetes körülmények között ez idáig csak a H. obsoletus kabócáról sikerült bebizonyítani, hogy képes átvinni a BN fitoplazmát rezervoir növényekről a szőlőre (Maixner, 1994, Maixner et al., 1995a, Sforza et al., 1998b). A H. obsoletus fajon kívül számos más kabóca testéből is sikerült kimutatni a sztolbur fitoplazmát, azonban az átviteli kísérletek során nem kaptak pozitív eredményt vagy jelenleg is folyamatban vannak a kísérletek. Miután jó néhány kabóca fajt összefüggésbe hoztak a paradicsom, a paprika és a burgonya sztolbur betegségével (lásd 2.3.6. fejezet), a szőlő BN terjesztésével kapcsolatban a figyelem egyre inkább azokra a kabóca fajokra összpontosult, melyek elsősorban nem a szőlőn táplálkoznak, hanem a szőlőültetvények környezetében előforduló sztolbur reservoir gyomnövényeken. Németországban Maixner et al. (1995a) a szőlő sárgaság (VK) lehetséges vektorfajaival és alternatív gazdanövényeivel foglalkoztak részletesen. A H. obsoletus testéből speciális PCR technikával sikerült kimutatniuk a kórokozót, azonban a többi általuk vizsgált fajból (Oliarus panzeri, Asiraca clavicornis és Neoaliturus fenestratus) nem tudták azonosítani. Sforza et al. (1998b) hasonló eredményeket kaptak Franciaországban. Sikeres átviteli kísérletet csak a H. obsoletus fajjal figyeltek meg, ezen kívül azonban két másik kabócából, a Mocydia crocea és az Euscelis lineolatus fajokból ki tudták mutatni valamivel kisebb arányban a sztolbur fitoplazma jelenlétét. Danielli et al. (1996) az Észak-Amerikából behurcolt és Európában egyre jobban terjedő lepkekabócából, a Metcalfa pruinosa fajból mutatták ki a fitoplazmát. Batlle et al. (2000) a szőlő vektorfaunájának felmérése során a következő fajokat találták sztolburral fertőzöttnek: Adarrus taurus, Aphrodes bicinctus, Agallia laevis, Macrosteles sexnotatus, Neoaliturus fenestratus, Psammotettix striatus és Zyginidia scutellaris. Klein et al. (2001) a szőlő sztolbur és western-X betegségének kabóca vektor fajait monitorozták Izraelben, és a következő fajok testében találtak fitoplazmát: H. obsoletus, Neoaliturus spp, Circulifer sp., Macrosteles quadripunctulatus és Orosius orientalis. Sabaté et al. (2003) PCR módszer segítségével az Agallia laevis, Adarrus taurus, Cicadula divaricata, Hardya tenuis, Euscelidius variegatus, Macrosteles sp., Peragallia sinuata és a Psammotettix striatus fajok testéből azonosították a fitoplazmát. Az átviteli kísérleteik előzetes eredményei szerint valószínűleg a P. sinuata, H. tenuis, E. variegatus, M. quadripunctulatus és a P. striatus képes átvinni a fitoplazmát kísérleti körülmények között. Szőlőültetvényekben számos kabócafaunisztikai feltárási munkát végeztek annak érdekében, hogy a betegség más lehetséges vektorfajait megtalálják. Ilyen vizsgálatokat készítettek Olaszországban (Vidano et al., 1987, Bosco et al., 1997), Németországban (Maixner et al., 1995a), Spanyolországban (Batlle et al., 2000, Sabaté et al., 2003), Franciaországban (Sforza et al., 1998b), Szlovéniában (Petrovic et al., 2003) és Izraelben (Klein et al., 2001, Orenstein et al., 2003). Alma (2002) a szőlő gazdaságilag legjelentősebb kártevő kabócairól közöl részletes biológiai adatokat, megkülönböztetve a közvetlen vagy közvetett módon károsító fajokat.
(Forrás: Dér Zsófia (2005): Kertészeti növények kabóca együttesei és szerepük a fitoplazmák terjesztésében. Doktori értekezés.)
(Forrás: Dér Zsófia (2005): Kertészeti növények kabóca együttesei és szerepük a fitoplazmák terjesztésében. Doktori értekezés.)