Fontos, hogy a szőlő Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) betegséget időben felismerjük. A tünetek sajnos szinte megegyeznek a nem karantén betegséget okozó feketvesszejűség (Boir Noir) tünetekkel, de az ilyen tünetek észlelésekor célszerű értesíteni a megyeileg illetékes Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságot. A fitoplazmák okozta tünetek felismerése némi gyakorlással könnyen megtanulható. Szőlőtermesztéssel foglalkozó emberek számára hasznos, sőt kötelező megtanulni ezeknek a tüneteknek felismerését.
A Flavescence dorée (szőlő aranyszínű sárgaság) betegséget régi nevén a Grapevine Flavescence dorée, a legújabb nevezéktan szerint a Candidatus Phytoplasma vitis okozza.
A betegség szerepel az Európai Unió tagállamainak közös listáján és a 7/2001. FVM rendeletben (2.számú melléklet A rész II. szakasz d) 6. pont).
2. számú melléklet a 7/2001. (I. 17.) FVM rendelethez
NÖVÉNYEKEN VAGY NÖVÉNYI TERMÉKEKEN TILALMAZOTT ZÁRLATI KÁROSÍTÓK
A. RÉSZ
Zárlati károsítók, amelyeknek Magyarországra való behurcolása és terjedésének elősegítése tilos, ha azok meghatározott növényeken vagy növényi termékeken előfordulnak
II. szakasz
Zárlati károsítók, amelyek a tagállamok területén előfordulnak és az egész Európai Unióra nézve fontosak
d) Vírusok és vírusszerű szervezetek
6. Grapevine flavescence dorée MLO syn.: Grapevine flavescence dorée phytoplasma
Vitis L. növények, a termés és a vetőmag kivételével
A kórokozó megtalálható a Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) karantén listáján (A2-es lista) is.
Az A2-es lista azt jelenti, hogy bár az Európai Unió egyes területein előfordul, de behurcolása és terjesztése tilos.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmára valamennyi V. vinifera szőlőfajta fogékony, bár a tünetek megjelenése eltérő, feltehetően az alany fogékonysága miatt. Franciaországban és Olaszországban a legtöbb hagyományos vagy új fajta egyaránt igen fogékony a betegségre, mint pl. Chardonnay, Pinot blanc, Baco 22A, Prosecco, Barbera.
Egy 2005-ös francia-olasz közös kutatás eredményeként a fitoplazmával fertőzött fogékony (pl.: Pinot blanc) és kevésbé fogékony (pl.: Merlot) szőlőfajtáknak is szerepe lehet a FD járvány erősségében. A tanulmány eredménye, hogy a kevésbé fogékony fajtákról nehezebben veszi fel a vektor a fitoplazmát mint a fogékonyabb fajtákról.
2008 és 2012 között lezajlott Szlovén kutatás a FD esetleges egyéb gazdanövényeit próbálta feltérképezni. Szőlőn (Vitis vinifera) kívül 34 tünetes növényfajt vizsgáltak meg. Az eredmények szerint a mézgás égerben (Alnus glutinosa) és a hamvas égerben (Alnus incana) a vizsgált 22 minta, 86%-a erdei iszalagban (Clematis vitalba) pedig a begyűjtött 108 minta 66%-a volt fertőzött Ca. Phytoplasma vitis-el. Meglepetésként mirigyes bálványfáról (Ailanthus altissima) szedett 63 minta 1,6%-ában is kimutatták a kórokozót.
A szomszédos Horvátországban először 2007-ben erdei iszalagból (Clematis vitalba) majd 2009-ben szőlőből (Vitis vinifera) izolálták a kórokozót. Ausztriában 2009-ben szőlőből (Vitis vinifera) és erdei iszalagból (Clematis vitalba) egyszerre kaptak pozitív eredményt. Magyarországon szintén mindkét növényfajból sikerült kimutatni a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát.
Az Flavescence dorée megtalálható Franciaországban (1955, 1963), Olaszországban (1973), Spanyolországban (1996), Szerbiában (2002), Svájcban (2004), Szlovéniában (2005), Portugáliában (2007), Ausztriában és Horvátországban (2009), Romániában (2012), valamint Magyarországon (2013).
A tünetek késői rügyfakadás formájában már kora tavasszal, megjelenhetnek, azonban a jellegzetes levéltünetek csak a nyár közepe-vége felé alakulnak ki, vagyis a levelek a fonák felé sodródnak, kanalasodnak és jellegzetes háromszög alakú formát öltenek. A vegetációs idő előrehaladtával a levelek sodródása folytatódik, majd a fajtának megfelelően idő előtt sárgulnak, nekrotizálódnak vagy vörösödnek és levéllemezük papírszerűen megkeményedik. A fehér fajtákra a sárgulás, nekrotizálódás jellemző, míg a vörös fajtákra a levélerek által élesen határolt részleges vagy teljes levélvörösödés. A fertőzött hajtások jellegzetes csüngő szomorúfűz alakjára emlékeztető habitust mutatnak. A nyár második harmadában már elszáradt, elhalt vesszőket is lehet találni a tőkéken. A beteg növények vesszői elvékonyodnak, gumiszerűvé válnak, fásodásuk elmarad, részlegesen vagy egyáltalán nem érnek be, emiatt még az enyhébb teleken is jelentős károkat szenvedhet a szőlő. Késői fertőzés következtében a fürtök szabálytalanok lesznek, a bogyók összezsugorodnak, cukortartalmuk szignifikánsan kevesebb, savasságuk pedig több lesz. Az előbbiekben felsorolt tünetek rendszerint a tőke egy részén, esetenként csak egy-egy hajtáson jelentkezhetnek, később azonban a fertőzés az egész tőkére kiterjed annak pusztulását okozva. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A szőlő sárgaság okozta tünetek könnyen összetéveszthetőek a Grapevine leafroll-associated virus (GLRaV), vagyis a szőlőtőke-levélsodródás vírusok okozta tünetekkel, azonban e vírusfertőzés esetén, a kék szőlőfajtáknál a levél vörösre színeződése esetén levélerek zöldek maradnak. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A Stictocephala bisonia - bivalykabóca okozta károsítás szintén hasonló lehet a szőlő sárgaság tünetekhez. A kabóca a szőlőveszőkön felfele haladva körköresen szívogata, aminek következtében a szúrásnyomok felett a vessző elhal, a levelek háromszög alakban kanalasodnak, a kék szőlőfajták levelei bevörösödnek. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A Flavescence dorée legfőbb vektora, a Scaphoideus titanus (Amerikai szőlőkabóca) kabócafaj.
Kísérleti körülmények között az Euscelidius variegatus átvitte az FD fitoplazmát lóbabra (Vicia faba) (Caudwell és mtsai 2009). Az Orienthus ishidae polifág kabócafajból Mehle és mtsai 2010-ben azonosították az FD fitoplazmát.
Vektorként szóba jöhet még a Dyctiophara europaea (süveges kabóca) faj is.
A Flavescence dorée (szőlő aranyszínű sárgaság) betegséget régi nevén a Grapevine Flavescence dorée, a legújabb nevezéktan szerint a Candidatus Phytoplasma vitis okozza.
A betegség szerepel az Európai Unió tagállamainak közös listáján és a 7/2001. FVM rendeletben (2.számú melléklet A rész II. szakasz d) 6. pont).
2. számú melléklet a 7/2001. (I. 17.) FVM rendelethez
NÖVÉNYEKEN VAGY NÖVÉNYI TERMÉKEKEN TILALMAZOTT ZÁRLATI KÁROSÍTÓK
A. RÉSZ
Zárlati károsítók, amelyeknek Magyarországra való behurcolása és terjedésének elősegítése tilos, ha azok meghatározott növényeken vagy növényi termékeken előfordulnak
II. szakasz
Zárlati károsítók, amelyek a tagállamok területén előfordulnak és az egész Európai Unióra nézve fontosak
d) Vírusok és vírusszerű szervezetek
6. Grapevine flavescence dorée MLO syn.: Grapevine flavescence dorée phytoplasma
Vitis L. növények, a termés és a vetőmag kivételével
A kórokozó megtalálható a Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) karantén listáján (A2-es lista) is.
Az A2-es lista azt jelenti, hogy bár az Európai Unió egyes területein előfordul, de behurcolása és terjesztése tilos.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmára valamennyi V. vinifera szőlőfajta fogékony, bár a tünetek megjelenése eltérő, feltehetően az alany fogékonysága miatt. Franciaországban és Olaszországban a legtöbb hagyományos vagy új fajta egyaránt igen fogékony a betegségre, mint pl. Chardonnay, Pinot blanc, Baco 22A, Prosecco, Barbera.
Egy 2005-ös francia-olasz közös kutatás eredményeként a fitoplazmával fertőzött fogékony (pl.: Pinot blanc) és kevésbé fogékony (pl.: Merlot) szőlőfajtáknak is szerepe lehet a FD járvány erősségében. A tanulmány eredménye, hogy a kevésbé fogékony fajtákról nehezebben veszi fel a vektor a fitoplazmát mint a fogékonyabb fajtákról.
2008 és 2012 között lezajlott Szlovén kutatás a FD esetleges egyéb gazdanövényeit próbálta feltérképezni. Szőlőn (Vitis vinifera) kívül 34 tünetes növényfajt vizsgáltak meg. Az eredmények szerint a mézgás égerben (Alnus glutinosa) és a hamvas égerben (Alnus incana) a vizsgált 22 minta, 86%-a erdei iszalagban (Clematis vitalba) pedig a begyűjtött 108 minta 66%-a volt fertőzött Ca. Phytoplasma vitis-el. Meglepetésként mirigyes bálványfáról (Ailanthus altissima) szedett 63 minta 1,6%-ában is kimutatták a kórokozót.
A szomszédos Horvátországban először 2007-ben erdei iszalagból (Clematis vitalba) majd 2009-ben szőlőből (Vitis vinifera) izolálták a kórokozót. Ausztriában 2009-ben szőlőből (Vitis vinifera) és erdei iszalagból (Clematis vitalba) egyszerre kaptak pozitív eredményt. Magyarországon szintén mindkét növényfajból sikerült kimutatni a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát.
Az Flavescence dorée megtalálható Franciaországban (1955, 1963), Olaszországban (1973), Spanyolországban (1996), Szerbiában (2002), Svájcban (2004), Szlovéniában (2005), Portugáliában (2007), Ausztriában és Horvátországban (2009), Romániában (2012), valamint Magyarországon (2013).
A tünetek késői rügyfakadás formájában már kora tavasszal, megjelenhetnek, azonban a jellegzetes levéltünetek csak a nyár közepe-vége felé alakulnak ki, vagyis a levelek a fonák felé sodródnak, kanalasodnak és jellegzetes háromszög alakú formát öltenek. A vegetációs idő előrehaladtával a levelek sodródása folytatódik, majd a fajtának megfelelően idő előtt sárgulnak, nekrotizálódnak vagy vörösödnek és levéllemezük papírszerűen megkeményedik. A fehér fajtákra a sárgulás, nekrotizálódás jellemző, míg a vörös fajtákra a levélerek által élesen határolt részleges vagy teljes levélvörösödés. A fertőzött hajtások jellegzetes csüngő szomorúfűz alakjára emlékeztető habitust mutatnak. A nyár második harmadában már elszáradt, elhalt vesszőket is lehet találni a tőkéken. A beteg növények vesszői elvékonyodnak, gumiszerűvé válnak, fásodásuk elmarad, részlegesen vagy egyáltalán nem érnek be, emiatt még az enyhébb teleken is jelentős károkat szenvedhet a szőlő. Késői fertőzés következtében a fürtök szabálytalanok lesznek, a bogyók összezsugorodnak, cukortartalmuk szignifikánsan kevesebb, savasságuk pedig több lesz. Az előbbiekben felsorolt tünetek rendszerint a tőke egy részén, esetenként csak egy-egy hajtáson jelentkezhetnek, később azonban a fertőzés az egész tőkére kiterjed annak pusztulását okozva. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A szőlő sárgaság okozta tünetek könnyen összetéveszthetőek a Grapevine leafroll-associated virus (GLRaV), vagyis a szőlőtőke-levélsodródás vírusok okozta tünetekkel, azonban e vírusfertőzés esetén, a kék szőlőfajtáknál a levél vörösre színeződése esetén levélerek zöldek maradnak. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A Stictocephala bisonia - bivalykabóca okozta károsítás szintén hasonló lehet a szőlő sárgaság tünetekhez. A kabóca a szőlőveszőkön felfele haladva körköresen szívogata, aminek következtében a szúrásnyomok felett a vessző elhal, a levelek háromszög alakban kanalasodnak, a kék szőlőfajták levelei bevörösödnek. (KÉPEK) (a piros szövegre kattintva elérhetőek)
A Flavescence dorée legfőbb vektora, a Scaphoideus titanus (Amerikai szőlőkabóca) kabócafaj.
Kísérleti körülmények között az Euscelidius variegatus átvitte az FD fitoplazmát lóbabra (Vicia faba) (Caudwell és mtsai 2009). Az Orienthus ishidae polifág kabócafajból Mehle és mtsai 2010-ben azonosították az FD fitoplazmát.
Vektorként szóba jöhet még a Dyctiophara europaea (süveges kabóca) faj is.